KIKÖTŐ IFJÚSÁGÉPÍTŐ KÖZHASZNÚ EGYESÜLET

Mert értékes vagy!

CSALÁDUNK ÉRTÉKE

Hívőkként nem hunyhatunk szemet afelett, hogy a család mint emberi közösség egyre inkább mást jelent manapság, mint ahogy azt Isten tervezte. Ha körülnézünk a világban, azt tapasztaljuk, hogy ha egyáltalán rászánják magukat a fiatalok, hogy házasságot kössenek, ennek sokszor anyagi okai vannak. A családok a fennmaradást elősegítő céllal együtt élő emberek csoportját jelentik sokszor. És ez nagyon messze áll az Úr csodálatos tervétől. Mi is a család értéke, jelentősége Isten szemében?

A Biblia szerint „minden Őáltala lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett”. Amit magunk körül látunk a természetben, a kapcsolatokban, mind arra hivatott felhívni a figyelmünket, milyen csodálatos is mindezek alkotója. A kapcsolatokról nagyon sokat tanít bennünket az Ige. A házasság is egy nagyon áldott célból adatott az embernek: hogy ne legyen egyedül, és hogy hozzáillő segítőtársra találjon a két fél egymásban. Ezzel szemben ma sajnos azt látjuk sok családban, hogy az emberek egymás mellett élnek, nem pedig együtt. A családokban gyakran hiányzik az együtt töltött idő, egyre kevésbé ismerik egymást igazán mélyen a család egyes tagjai. A kommunikáció szintje néhol már nem is nevezhető érintkezésnek: „Mi történt a munkában? Semmi. Milyen volt az iskola? Jó.” Ha valaki szeretne kitörni ebből, az bizony munkát, odafigyelést igényel.

A probléma megoldását most is, mint mindig, Jézusban találjuk meg, aki tökéletes válasz volt az Atya részéről a bukott emberiség számára. Jézus mindenben az Atyát példázta, aki Őt látta, látta az Atyát. (Ján. 12,45) A Szent Szellem pedig azért küldetett, hogy eszünkbe juttassa mindazokat, amiket Jézus tanított, hogy Jézust dicsőítse. Azon túl, hogy az életet hozta el, Jézus minden egyes szava azért is adatott, hogy tanítson bennünket (Ján. 11,42) Amikor Jézus, az Atya és a Szent Szellem kapcsolatára tekintünk, akkor a kapcsolat tökéletes megvalósulását látjuk magunk előtt. Az egymás iránt tanúsított szeretet, tisztelet és megbecsülés mind megnyilvánul a Szentháromság három személye között. És tudjuk, hogy amint Jézust küldte az Atya e világra, úgy küldött Ő is bennünket. Ez nem pusztán a szolgálatra való kiküldetésünket jelenti, hanem életünk minden területére igaz. „Nála nélkül semmi sem lett…” Még a kapcsolat is Őbenne, Istenben született meg. Ha Ő képes volt tökéletes harmóniában élni és szeretni, és ezt a szeretetet árasztotta ki ránk, akkor mi is képesek vagyunk erre!

Időnként elő kell vennünk azokat az Igéket, amik az emberekkel való kapcsolatunkról szólnak. Szükséges, hogy ezek is a szívünkbe legyenek írva.
„Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait.” (1Ján.3,14)
„Szeretteim, ha így szeretett bennünket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.” (1Ján.4,11)
„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az, mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.” (1Ján.4,20-21)

Az ember közösségre teremtetett, közösségre Istennel és embertársaival. Ennek nem kizárólag emberi okai vannak. Amikor az isteni szeretetet éljük meg társainkkal, akkor a bennük élő Urat tiszteljük meg ezzel. A közösség lételemünk, így vagyunk megalkotva. Nincs beteljesedett élet az Úrral való kapcsolat nélkül, de akkor sem, ha a körülöttünk lévő embertársainkkal nem ápoljuk azt a kapcsolatot, amit az Úr tervezett számunkra. Egy test vagyunk, közösen alkotjuk Krisztus Testét. Meg kell lennie az egészséges áramlásnak a testben, nem elszigetelt pontocskák kapcsolódnak egyenként a fejhez. Ha a családi kapcsolatainkat hagyjuk leépülni, kicsúszik a talaj a lábunk alól, nincsen meg az a háttér, amire szükségünk van.
Mi is az oka a családi problémáknak? Sok mindent lehetne említeni, nézzünk most egy-két jelentős tényezőt ezek közül!

Félelem
Amikor a félelem helyet kap az életünkben, kiszorítja a szeretet cselekedeteit. Akár a pénz hiányától félünk, akár a kudarctól, vagy bármi mástól, ha ezek az érzések vezérelnek bennünket, figyelmünk nem a megfelelő helyre összpontosul. Amikor az Úrra tudjuk bízni magunkat, Őbenne helye lesz a szolgálatnak, családnak, munkának, mindennek. És ne feledjük: Ő azért jött, hogy életünk legyen, és bővölködjünk. (Ján.10,10) Ha ezt szeretnénk megtapasztalni, Nála kell keresni a megoldást, nem a magunk erejéből, mert azzal sok mindent fel tudunk égetni magunk körül. Mindaddig, amíg úgy gondoljuk, helyénvaló, ha a munka napi 12 órát elvesz az életünkből, az Úrtól, a családtól, és kitartásunkat ezen a területen gyakoroljuk, a lényeges területekről vonjuk el! Egyensúlyra kell törekednünk, mert az az áldott állapot és igei út.

Fásultság, lustaság
Ismerünk-e olyan embert környezetünkben, aki nem tud játszani? Aki nem tud örülni a kisgyermek egyszerű örömének? Aki nem tud elcsendesedni, folyton fontos dolga van? Az ilyen ember fáradt, és ez nem egészséges állapot. Szülőként az én figyelmemet is sokszor felhívta az Úr, hányszor kell a gyerekeknek azt hallaniuk tőlem: most fontos dolgom van. Mi a fontos dolog? A válasz egyszerű: mindig az, aminek éppen az Úr részéről helye van. Nem mindig a legnemesebb célú dolgoknak van ideje, nem mindig az emberi ésszerűség az ésszerű. Aki fáradt, aki nem tudja a családjában kipihenni magát, annak a családi nyugalom megterhelő tud lenni. Ezért inkább saját maga gyárt fontos elfoglaltságot magának, és általában nem ismeri fel, mi történik. Csak azt veszi észre, hogy házastársa boldogtalan, gyermekei távolinak tűnnek, és ő sem megelégedett, nem éri el azt az állapotot, amikor a fontos dolgok végére jut. Mi a fontos? Az Úr a szívünkön keresztül megmutatja, mert a szíveket Ő vizsgálja, Ő tudja a rendelt időket, Ő képes összevezetni a szálakat. Amikor fontos munka közben „zavar” gyermekünk, lehet, hogy csak egy őszinte ölelésre lenne szüksége, de mi elküldjük, hogy befejezzük dolgunkat. Mi a fontos? A házastársunk, a gyermekeink fontosak! Olyannyira, hogy Jézus testet öltött és meghalt értük. Senki ne értse félre, nem arra bátorítunk, hogy érzések szerint, összevissza éljük életünket, ne legyen tekintélye a munkának. Egyszerűen arról van szó, hogy ne meneküljünk az együtt töltött idő, a megpihenés, az egymásra való odafigyelés elől. Legyünk érzékenyek a Szellem vezetésére, mert mindennek megvan az ideje. Néha lustaságból nem ajándékozzuk meg egymást egy az Úrtól való élménnyel, egy közös sétával, egy beszélgetéssel.

Leterheltség
Ha életünk véget nem érő rohanás, ha oly sok kötelezettségünk van, hogy úgy érezzük, nem bírjuk el, itt az ideje elgondolkodni: mi van ezek közül az Úrtól, és mit vettem én magamra. Hiszen Jézus terhe könnyű, és az Ő igája gyönyörűséges. Az Úrban köttetett házasság nem akadályozza, hanem segíti a szolgálatot, elhívásunk betöltését. És az Úrtól való szolgálat nem elszakít a családunktól, hanem megerősíti a családot az Úrnak való odaszánásban. Arra vagyunk teremtve, hogy szeretetet adjunk és kapjunk, arra, hogy a Szeretetet, Istent szolgáljuk egymás felé. Nem létezik olyan törvény, mely szerint ennek van egy magasabb rendű formája, amiből a családunk kiszorul. Hanem ebben is az egyensúly számít, amit csak is az Úr által tudunk megteremteni. Nem véletlenül int az Ige:
„Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenkivel, de leginkább hitünk házanépével.” (Gal. 6,10)
”Mert ha valaki a tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?” (1Tim. 3,5)

Emberként nem csak szellemünk (közös istentisztelet) és testünk (étkezés, ruházkodás) igényeire kell közösen odafigyelnünk, hanem a lelkünkre is. „Ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valóságosan.” (1Ján. 3,18) Családunk az Úrtól való érték és kincs, így a családra is igaz, hogy az ördög megpróbálja meglopni. Hatalmas erő áll azonban rendelkezésünkre, hogy ez ne sikerüljön: az Úrtól való bölcsesség és szellemi vezetés. Meg tudjuk őrizni a ránk bízott drága kincset! Hadd zárjuk most két Igével ezt a gondolatot:
„Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert jóllehet a szellem kész, de a test erőtlen. (Mt. 26,41)
„Vessétek hát alá magatokat az Istennek; álljatok ellen az ördögnek, és elfut előletek.” (Jak. 4,7)

Hozzászólások

Hozzászólások

Author: Pintér Zsolt