KIKÖTŐ IFJÚSÁGÉPÍTŐ KÖZHASZNÚ EGYESÜLET

Mert értékes vagy!

EGYSÉG A GYERMEKNEVELÉSBEN

Nagyszerű gyermekeket nevelni – miközben az ember a házassága nagyszerűségén is munkálkodik – ez igazi kihívást jelent néha. Előfordulhat olyan helyzet, amikor kiváló gyereket nevel fel valaki, házassága azonban nem fénykorát éli ez idő alatt. Az is megeshet, hogy csodálatos házasságban él valaki, gyermekeivel viszont nincsenek rendben a dolgok. Miért van ez? Hogyan lehetséges egyidejűleg mind a házasságban, mind a gyermeknevelésben sikerre jutni?
Először is meg kell állapítanunk, hogy Istennel minden lehetséges! Másodszor: a gyermek egy önálló személy, akivel kapcsolatban tudnunk kell, hogy nem a miénk, hanem az Úré, hiszen – hozzánk hasonlóan – drága áron vétetett meg. (1 Péter 1,18-19) Úgy kell nevelnünk, mint ránk bízott drága kincset.

Bár egyes elgondolások szerint akkor teszünk jót, ha hagyjuk a gyermeket szabadon dönteni, ez az Ige tükrében egyáltalán nem állja meg a helyét. Utat kell mutatni, hogy rátaláljon az igazságra mint saját meggyőződésére, különben a sok hamis irányelv közül találja meg őt valamelyik. Ha nem vezetjük a gyermeket, akkor is vezetjük lényegében – sajnálatos módon a bizonytalanságba és a hamis világi megoldások közé.
Ahhoz, hogy megértsük, miért fontos a nevelésben az egység, vizsgáljuk meg, hogyan működik a Mennyei Atya a mi életünkben! (János 16,13-14; 17,1.11.21; 2Tim. 3,16) Az Atya, Jézus, a Szent Szellem és az Ige mindig egyet mondanak. Ez az egység biztonságot és békességet hordoz, melyben egészséges körülmények között lehet növekedni. A szülők közötti kapcsolat ugyanígy működik, egységre és biztos vezetésre van szükség ahhoz, hogy a gyermek, az anyaméh gyümölcse megfelelően növekedjen és érett legyen az életre.
Egyik feltétele, hogy nem feledkezünk el a következőről: a jól működő házasság és család a tisztelet, megbecsülés elvéhez kapcsolódik. Mózes első könyvében (2. fejezet 24-es vers) a férj-feleség kapcsolatára utal az „egy test” kifejezéssel. Ez azt is jelenti, hogy bármi, ami a házastársak egyikével történik, az a másikra is kihat. Ha gyermekünk tiszteletlenül beszél házastársunkkal, lépjünk közbe, és védjük meg mi őt – ne ő saját magát! Álljunk ki egymás mellett, és ne kritizáljuk egymást a gyerekek jelenlétében! Tiszteljük, becsüljük a házastársunkat, és tanítsuk meg a gyermekeinknek, hogy ők is ugyanezt tegyék!
Egy másik feltétele annak, hogy nagyszerű házasságban éljünk nagyszerű gyerekeket nevelve, ha soha nem engedjük meg, hogy jelentős különbség mutatkozzon abban, ahogy mi ketten kifejezzük szeretetünket, illetve abban, ahogy eljárunk a büntetés során.
Minden alkalommal, amikor az egyik szülő kiegyensúlyozatlanná válik egy területen, a másik ösztönösen a másik végletnél köt ki. Legyen most a pénz a példánk! Ha az egyik szülő úgy érzi, hogy a másik túl sokat költ, valószínűleg elkezd majd „vigyázni a pénzre”. Vagy ha a feleség úgy véli, hogy a férje nem elég gyengéd a gyerekekkel, ő még több szeretetet igyekszik adni nekik.
Ennek az lesz az eredménye, hogy a két véglet között küzdelem alakul ki – egy „jó” és „rossz” közti konfliktushelyzet. Ez nem egészséges, és nagyon sok esetben az édesanya lesz a „rossz”. Az apának bűntudata van, mivel a munkája miatt kevesebb időt tölt a gyerekekkel, ezért gyakran a „jófej” szerepében tűnik fel, hogy a gyerekek szeressék őt. Végül tehát adott egy édesanya, aki szigorúbb az apukánál, valószínűleg inkább ő ad büntetéseket, és többnyire ő az, aki nemet mond. Mit tanulnak ebből a gyerekek, miközben felnőnek? Azt, hogy a férfiak könnyelműek, a nők pedig túl szigorúak. Az apukák nincsenek képben a dolgokkal kapcsolatban, az anyukák pedig túl kemények. Ha a kisgyerekek ilyen környezetben nőnek fel, az hatással van a férfiakról és nőkről alkotott összképükre. Függetlenül attól, hogy a „jó” vagy a „rossz” szerepében tűnünk fel szülőként, az elferdíti a gyermekünk valóságérzetét.
Mindkét szülőnek szeretni kell a gyermekeiket. Mindkettőnek kell fegyelmezni őket. Egyik szülő sem különülhet el a gyermekeitől, és nem engedheti meg, hogy csak egyikük mondjon nekik nemet. Mindez a szülői szerepekben fennálló egyensúlyról és egységről szól. Ez a kulcsa annak, hogy egy nagyszerű házasságban élve – nagyszerű gyerekeket neveljünk.

Hozzászólások

Hozzászólások

Author: Pintér Zsolt