KIKÖTŐ IFJÚSÁGÉPÍTŐ KÖZHASZNÚ EGYESÜLET

Mert értékes vagy!

HELYES DOLOG, NEM A MEGFELELŐ HELYEN

A férjeknek és feleségeknek a világ minden táján óriási, égető szüksége van boldogságra, szeretetre és elfogadásra. Ezekkel a szükségekkel semmi baj nincsen. Minden ember életében alapvető szükségletek ezek. A válasz helyes, ha lehet így fogalmazni. A probléma ott kezdődik, hogy rendjén lévő szükségeink vannak, de nem a megfelelő forráshoz megyünk, hogy azokat betöltse.
Más szavakkal, ha szeretnél most enni egy hamburgert, akkor nem a bankba mennél érte. Ha új bútort keresnél, akkor nem a gyógyszertárban tennéd azt. A lényeg, hogy ha a hamburgerért nem mennél bankba, a bútorért pedig a gyógyszertárba, akkor miért mennél a házastársadhoz azokért a dolgokért, amiket csak Isten képes megadni?

Helyes dolog, nem a megfelelő helyen

13 éves koromban a szüleim elvittek engem és az unokatestvéremet Bransonba (Missouri) egy családi vakációra. Ahogy teltek az évek, megszerettem Bransont és az ott élőket, de tinédzserként… Fogalmazzunk úgy, hogy nem igazán értékeltem azt, amit Branson nyújtani tudott. Így hát nem mondhatnám, hogy vártam a családi nyaralást.
Az első ott töltött esténken a szüleim egy általuk countryzenés „évfordulónak” nevezett rendezvényre mentek. Azért, hogy ezt messzire elkerüljük, mi az unokatestvéremmel a gokart pályára mentünk. Amikor a szüleim visszajöttek a rendezvényről, megállás nélkül arról meséltek, hogy mennyire tetszett volna nekünk, ha ott vagyunk, és hogy milyen nagyon szórakoztató volt. Egészen addig nem nagyon keltette fel az érdeklődésünket az, amit a műsorról elmondtak, amíg meg nem említették, hogy az elhangzott egyszerű kérdések megválaszolásáért készpénzt fizettek a közönségnek. Ez már nekünk való dolog volt!

Helyes válasz, rossz kérdés
Elhatároztuk, hogy másnap este elmegyünk az „évfordulóra”, amíg a szüleim vacsoráznak. Valamilyen okból kifolyólag a szüleim azt állították, hogy minden este ugyanazokat a kérdéseket teszik fel. Ezért azzal folytattuk, hogy megtanítottak nekünk minden kérdést és a hozzájuk tartozó választ. Mi pedig szinte már éreztük is a pénz szagát.
Különösen jól emlékszem arra, hogy ha a kérdés Porter Wagnerről szól, akkor a válasz Norma Jean. Ezt jól megjegyeztem magamnak, és készen álltam, hogy megválaszoljam a kérdést. Érzi valaki, hogy kellemetlen pillanat következik?
Másnap elmentünk a rendezvényre, és a műsorvezető valóban kérdezgetni kezdett, mi pedig tudtuk, hogy eljött az idő. Nem is törődtem azzal, hogy mi volt a kérdés. Amikor meghallottam Porter Wagner nevét, nem tudtam visszafogni magam. Még mielőtt bejezte volna a kérdést, talpra ugrottam. Nem volt más választása, mint odajönni és meghallgatni a válaszomat. Ahogy visszaemlékszem, meg is ismételte a kérdést, nekem azonban nem volt rá szükségem. Már megvolt a válasz! Azzal a beleéléssel és izgatottsággal, ami egy 13 éves serdülőben megtaláltatik, rávágtam: „Norma Jean!” A műsorvezető olyan csalódottan nézett rám, mintha már korábban is találkozott volna ilyen kérdezz-felelek csalókkal. Az unokatestvérem később elmondta, hogy ő megpróbált visszatartani engem attól, hogy válaszoljak, mert a kérdés valami ilyesmi volt: „Melyik tévéshow-ban jelent meg Porter Wagner…?” A Norma Jean természetesen teljesen értelmetlen válasz volt. Felesleges mondanom, mennyire zavartnak és megalázva éreztem magam.

A házastársad nem a forrásod
Tudjátok, az volt a vicces, hogy helyes volt a válasz, csak rossz kérdésre adtam. Úgy tűnik, hogy sok házasságban történik ugyanez a dolog. A férjeknek és feleségeknek a világ minden táján óriási, égető szüksége van boldogságra, szeretetre és elfogadásra. Ezekkel a szükségekkel semmi baj nincsen. Minden ember életében alapvető szükségletek ezek. A válasz helyes, ha lehet így fogalmazni. A probléma ott kezdődik, hogy rendjén lévő szükségeink vannak, de nem a megfelelő forráshoz megyünk, hogy azokat betöltse.
Más szavakkal, ha szeretnél most enni egy hamburgert, akkor nem a bankba mennél érte. Ha új bútort keresnél, akkor nem a gyógyszertárban tennéd azt. A lényeg, hogy ha a hamburgerért nem mennél bankba, a bútorért pedig a gyógyszertárba, akkor miért mennél a házastársadhoz azokért a dolgokért, amiket csak Isten képes megadni?
Meg kell értenünk, hogy Isten azért helyezte az életedbe a társadat, hogy hozzáadjon a boldogságodhoz, nem azért, hogy ő legyen a boldogságod. A házastársad azért van melletted, hogy hozzátegyen ahhoz a szeretethez és elfogadáshoz, amit érzel, nem pedig azért, hogy ő legyen az életedben a szeretet és az elfogadás forrása. Ha belegondolunk, ez valóban nagyon igazságtalan elvárás, amit időnként kifejezünk a házastársunkkal szemben.
Az évek során sok elcsüggedt férj és feleség ült az irodámban, és a következő kérdést tették fel: „Nem a megfelelő emberrel házasodtam össze?” Hadd mondjak valami megdöbbentőt! Ha azt várod a házastársadtól, hogy minden szeretetet, elfogadást és boldogságot megadjon neked, amire szükséged van, akkor a válasz IGEN! Nem, nem úgy értem, hogy itt az ideje ügyvédet hívni. Arra gondolok, hogy itt az ideje, hogy az irreális elvárásokat elfelejtsd a társaddal kapcsolatban, és őszintén afelé irányítsd, akihez ezek tartoznak, ő pedig az Úr.
Ha a házasságod romokban hever, a Márk 4,39-et vallom meg az életetek felett. A Márk 4,39-ben Jézus a következőt mondja: „Hallgass, némulj el!” (angol fordítások szerinti további értelmezések: „Hallgass, csendesedj el” vagy „Hallgass, nyugodj meg” – a fordító). Hiszem, hogy a mi természetfeletti Istenünk természetfeletti nyugalmat hoz ma elő az életedben és a házasságodban.
Úgy hiszem, hogy három dologgal kezdhetsz ma hozzá a házasságod tökéletesítéséhez:

1. Bízz meg Istenben, hogy betölti a szükségeidet!
A Máté 6,33 az „Isten az első” alapelvről szól nekünk. Amikor az Urat az első helyre tesszük, Ő gondot visel minden szükségünkről, az Ő bőségéből. Fel kell ismernünk, hogy bármilyen sokszor is kérjük a szendvicsünket a banki pénztárnál, nem fogjuk megkapni. Nem azért, mert a pénztáros nem tartja fontosnak a tényt, hogy mi hamburgert szeretnénk, hanem azért, mert nincsenek ellátva az ehhez szükséges felszereléssel. Amikor megtanuljuk az Úrra bízni a legmélyebb vágyainkat, soha nem fogunk csalódni.

2. Bízz meg Istennek a házasságodra vonatkozó tervében!
Az Efézus 5,22-25 Istennek a házastársi kapcsolatra való tervét mutatja be. A XXI. században sokan vannak, akik el akarják kerülni a rettegett „A” betűs szót, de amikor Isten Igéje azt mondja, hogy a feleségek vessék alá magukat a férjüknek, ez nem azt jelenti, hogy legyenek rabszolgák. Annyit jelent: alárendelni, elsőbbséget adni, engedni a másiknak. Ha a férj megteszi a maga részét, vagyis leteszi az életét a feleségéért, akkor ez a két dolog tökéletes harmóniában működik együtt.

3. Bízz meg Istenben a házastársaddal kapcsolatban!
A Példabeszédek 3,5-6 elmondja nekünk, hogy legyen bizalmunk az Úrban, és hogy a magunk értelmére ne támaszkodjunk. Hadd fordítsam ezt le: „Akkor is bízz meg az Úrban, amikor ennek látszólag semmi értelme nincsen”! Vannak olyan időszakok, amikor lehetetlennek tűnik, hogy Isten házasságra vonatkozó tervét kövessük. Szinte hallom, amint egy feleség így szól: „Hogyan rendelhetem alá magam a férjemnek, amikor ő nem volt az a szellemi vezető, akinek lennie kellene?” Hadd foglaljam ezt össze: „Nem érdemli meg.” Szinte hallom, amint egy férj így szól: „Hogyan tehetném le az életemet a feleségemért, amikor ő nem rendeli alá magát nekem?” Hadd foglaljam ezt össze: „Nem érdemli meg.” Úgy áll a helyzet, hogy valószínűleg igazuk van. Valószínűleg nem érdemlik ezt meg. Hát nem megdöbbentő, hogy amikor mi még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk? Nem ugyanazt a kegyelmet kellene nyújtanunk az ezt „meg nem érdemlő” házastársunknak, amiben Isten részesített bennünket?

Már ma hozzáfoghatsz, hogy új irányt adsz a házasságodnak, vagy még jobban megerősítheted a már most is jól működő házasságodat. Várd el Istentől a legjobbat ma, és figyeld, amint Isten bőségesen felülmúlja mindazt, amit elképzelni vagy kérni tudnál (Efézus 3,20)!

(Forrás: Jesse Duplantis Ministries, Voice of the Covenant magazin, 2009. februári szám)

Hozzászólások

Hozzászólások

Author: Pintér Zsolt