Ügyelj rá mit vetsz ma, mert holnap azt fogod learatni!

VETÉS ÉS ARATÁS

Képzeljük el, milyen lett volna, ha az ókorban egy izraeli farmon éltünk volna! A hosszú téli hónapok az egykor teli kamrapolcokat leürítették, és a család már az ínséges napokra bespájzolt étkeket fogyasztja, és csak édes álmukban jön elő a frissen sütött kenyér illata. Aztán hirtelen elered az eső, és az addig poros földeket elárasztja a víz. Az apa odaszól a fiához: „Gyere fiam, eljött a vetés ideje!” Együtt kiballagnak a csűrbe, ahol az apa felmászik a padlásra, és lehoz néhány nehéz búzászsákot.

„Édesapám! – kiált fel izgatottan a kisfiú – ebből tudunk kenyeret sütni!” De apja így felel: „Nem, fiam, ez a búza nem sütnivaló. Gyere, megmutatom, mire való!” Vállára kapja az egyik zsákot, és belegázolnak az elázott földbe. Akkor az apa egy meglepő dolgot tesz: elkezdi szétszórni a magokat a vízre! Hazatérve a vacsoraasztalnál a kisfiú, miközben gondosan kiporciózott vacsoráját eszegeti, azon tűnődik, miért tékozolta el apja a magot. Sok hétnek kell még eltelnie, mire majd megérti. Amikor a víz visszahúzódik, és a kisfiú szétnéz a földön, látni fogja, hogy megtörtént a csoda: a termőföldön már zöldell a sok-sok kibújt kis hajtás, az ég felé törve, hogy aztán később aranyló búzamezőként készen álljon a sarló nekieresztésére. Erre az ókori mezőgazdasági technikára utal Salamon, amikor azt írja: „Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt” (Prédikátor 11:1).

Jó búzamagot vetni a vízbe akkor, amikor az ember éhes, nem könnyű feladat, de még ennél is nehezebb kivárni a „sok napot” az aratásig. Ezért buzdít minket Pál, amikor azt mondja: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk (Galata 6:9).

Egyszerre csodálatos és kijózanító tudni azt, hogy valójában egyfolytában és mindannyian magokat vetünk. A vetés és aratás nem merül ki abban, hogy vasárnaponként beleteszel valamennyi pénzt a gyűjtésbe. Az a film, amit megnézel, az az idő, amit a családoddal töltesz, a könyv, amit elolvasol – minden, amit teszel, valójában egy mag, amit idővel learatsz. Figyelj azért oda, hogy mit vetsz ma, mert holnap azt fogod learatni!

Az életünk végén minden döntésünk, amit az életben hoztunk, összegződik – ha úgy tetszik, ez lesz a végső aratása mindannak, amit vetettünk. Általában arra nincs mód, hogy a ma elültetett jó maggal megváltoztassuk a mai aratásunkat, azonban ha döntést hozunk, hogy mostantól jó magokat vetünk, akkor a „maga idejében” aratunk, „ha meg nem lankadunk”. Ha már sok ideje vársz, és még mindig nem látod Isten ígéretét beteljesedni az életedben, azt tanácsolom, hogy ne hagyd abba a jó magok vetését, és várj tovább türelmesen! Hagyd, hogy Isten elvégezze a munkáját a szívedben! Izrael fiai évtizedeken át körbe-körbe bolyongtak a pusztában, mert soha nem tanulták meg a maguk leckéjét. Ma is vannak, akik mindig csak körbe-körbe járnak, csak mert soha nem tanulják meg, amit Isten tanítani akar nekik, és soha nem jutnak egyről a kettőre, mert nem mentek át a vizsgán. Ne rúgkapálj, ne izeg-mozogj, és ne próbálj gyorsan túllenni a dolgon, inkább legyél kitartó és türelmes! Mihelyt átmentél a vizsgán, Isten azonnal előrefelé vezet.

DANIEL KOLENDA

Hozzászólások

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?