URALKODÁSRA RENDELVE

Arra vagy rendelve, hogy uralkodj az életben.
Arra hívott el az Úr téged, hogy sikeres legyél, élvezd a gazdagságot, élvezd az egészséget, és élvezd a győztes életet. Nem az az Úr akarata, hogy vereségben és szegénységben, elhibázott életet élj. Arra vagy rendelve, hogy uralkodj az életben.

Arra hívott el téged, hogy fej legyél és nem farok.

Ha üzletember vagy, akkor Isten azt akarja, hogy sikeres legyen a vállalkozásod. Ha háziasszony vagy, akkor fel vagy kenve arra, hogy csodálatos gyerekeket nevelj fel az Úrban. Ha diák vagy, Isten azt akarja, hogy minden vizsgádon kiválóan teljesíts. Ha abban hiszel, hogy az Úr ad egy új karriert, akkor Ő nemcsak egy munkát akar neked adni, hanem azt akarja, hogy befolyásos pozícióba kerülj, hogy áldás és valódi érték légy a szervezeted számára!

Bármi is az elhívásod, arra vagy rendelve, hogy uralkodj az életben, mert Jézus az életed Ura. Amikor uralkodsz az életben, uralkodsz a bűn fölött, uralkodsz a sötétség erői fölött, uralkodsz a depresszió fölött, a szegénység fölött, minden átok fölött és minden betegség fölött. URALKODSZ az ördög és minden mesterkedése fölött!

Az uralkodáshoz szükséges erőnk nem függ a családi hátterünktől, a végzettségünktől, attól, hogy hogyan nézünk ki, vagy hogy mennyi megtakarításunk van a bankban. Az uralkodáshoz szükséges erő egyedül Jézuson és csakis Őrajta alapszik. Kedves barátom, ez nem egy, a pozitív gondolkodásról írt önfejlesztő könyvből származó klisé. Az a kijelentés, hogy uralkodni fogunk, egy olyan ígéreten alapszik, mely Isten örökkévaló Beszédében lett feljegyezve.

Róma 5:17

Ha pedig az egynek elbukása miatt uralkodhatott a halál egyetlen ember által, akkor még inkább igaz, hogy azok, akik a kegyelem bőségéből és az igazság ajándékából részesülnek, uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. [Lásd Károli Bibliafordítás egybevetve az angol New King James Version (NKJV) Bibliafordítással]

A Róma 5:17-ben az „uralkodásra” használt görög szó a „ba- szileuoamiből a bazilika szavunk is származik. Az ókori Rómában a bazilikákat bíróságként használták.Tehát ez a szó egy királyi, bírói uralomra vonatkozik. Más szóval az itt szereplő uralkodás annyit jelent, hogy királyként uralkodni az életben, királyi uralmat gyakorolni és királyi uradalmat birtokolni.

Az életben való uralkodás titka abban rejlik, hogy elfogadjuk mindazt, amit Jézus elvégzett számunkra a kereszten.

Ha legyőzött életet élünk, melyben maga alá gyűr a bűn, a folyamatos bűntudat, a kárhoztatás, a betegségek, az aggodalmaskodás, a pénzügyi nehézségek és a megtört kapcsolatok, akkor nem azt az életet éljük, amit Isten tervezett számunkra. Isten Beszédének a tekintélyére alapozva, mi arra vagyunk rendelve, hogy királyként „uralkodjunk az életben”, hogy királyi uralmunk legyen minden kihívás és körülmény felett. Arra vagy elhívva, hogy mindezeknek fölötte legyél, és nem megtaposva általuk. Itt az idő, hogy többé ne mondj le az uralkodásra való jogodról!

Ma ahelyett, hogy azt látnánk, hogy uralkodunk az életben, több bizonyítékát látjuk annak, hogy a halál uralkodik a világban. A Biblia azt mondja, „egynek az elbukása” miatt – Ádám Éden kértjében elkövetett bűne miatt – kezdett uralkodni a halál. Fontos meglátnunk, hogy az életünk az őseink életébe van becsomagolva. Nem léteznénk, ha nem lett volna nagyapánk. Tehát nem azért • vagyunk bűnösök, mert bűnt követtünk el, hanem Ádám bűne miatt. Sok hívő mégis azt hiszi, hogy bűnös cselekedetei által vált bűnössé, pedig az Isten Beszéde nem ezt mondja. Az Isten Igéje azt állítja, hogy az Ádám bűne miatt vagyunk bűnösök. Hasonló módon lettünk igazzá is az újszövetségben: nem azért mert igaz cselekedeteket hajtottunk végre, hanem egy Ember (Jézus) kereszten való engedelmessége miatt. Az életben való uralkodás titka tehát abban van, hogy elfogadjuk mindazt, amit Jézus elvégzett értünk a kereszten.

Kapni vagy megszerezni

A Biblia meglehetősen világosan állítja, hogy oly módon uralkodunk az életben Jézus Krisztus által, hogy két dolgot fogadunk el tőle: a kegyelem bőségét és az igazság (megigazulás)[3]ajándékát. Isten módszerei ellentétesek az emberek módszereivel. Az ember azt gondolja, ahhoz, hogy Isten megáldja, a saját erőfeszítéseivel kell azt kiérdemelnie, illetve meg kell dolgoznia Isten jóindulatáért és áldásaiért. Az ember azt gondolja, hogy Isten áldása az ember teljesítményén és jó cselekedetein áll vagy bukik.

Istennek viszont nem ez az útja. Az Ő módszere nem a megszerzésről szól, hanem az elfogadásról. Azt ígérte, hogy amikor elfogadjuk a kegyelem bőségét és az igazság ajándékát, akkor uralkodni fogunk az életben. Nem azt mondta, hogy amikor megszerezzük a kegyelmet és a magunk igazságát (megigazulását), akkor fogunk uralkodni az életben. Valami oknál fogva azonban sok keresztény még mindig a teljesítmény rendszerében él!

„Prince pásztor, ha ez ennyire egyszerű, akkor miért nem uralkodik több keresztény az életben?’’

Nagyon örülök, hogy ezt megkérdezted. Mielőtt válaszolnék, hadd kérdezzek én is valamit: észrevetted már, hogy a legtöbb ember azt hiszi, hogy keményen meg kell dolgoznia azért, hogy sikereket érjen el az életben? A világban a siker rendszere a saját erőfeszítéseknek és a szorgalomnak a két pillérjén áll. Mindig vannak valamiféle „törvények”, amiknek engedelmeskedni kell, és valamiféle „módszerek és technikák”, amiket gyakorolni kell annak érdekében, hogy bármiféle eredményt elérjünk. Ugyanakkor az eredmény, amit elérünk, legtöbbször azonnal halványulni kezd, amint abbahagytuk az előírt módszerek és lépések követését.

Arra tanítottak minket, hogy a saját erőfeszítéseinkben bízva megdolgozzunk mindazért, amit megszerzünk. A „tedd, tedd, tedd” a mi vezérelvünk, ezért elfelejtjük, hogy a kereszténység valójában a „megtette, megtette, megtette” rendszere. A világ azt mondja, minél többet teszünk, minél többet dolgozunk, és minél több időt fektetünk bele egy dologba, annál nagyobb sikert fogunk aratni. A világ módszere a nyaggatás, hogy rábírjon minket, hogy dolgozzunk többet, feledkezzünk el a gyülekezeti alkalomról vasárnap, töltsünk kevesebb időt a feleségünkkel és a gyermekeinkkel, inkább töltsünk több időt az irodában, dolgozzunk éjszakákon át, hétvégeken és ünnepnapokon is. Biztos vagyok benne, hogy hallottad már, „meg kell fizetni az árát”, elvégre erőfeszítések nélkül nincs eredmény sem, ugye?

A hívők aztán fogják a világ rendszerét, és a saját keresztény életükre alkalmazzák. Ahelyett, hogy Isten kegyelmétől függenének, és attól várnák, hogy Isten jóindulata és áldása kiáradjon az életükre, a saját erőfeszítéseikre támaszkodnak, és megpróbálják inkább kiérdemelni Isten jóindulatát és áldásait.

Isten módszere azonban nem az, hogy a saját erőfeszítéseink által szerezzük meg az áldást. Nem tudunk a teljesítményünkkel megdolgozni Isten áldásaiért. Isten áldásai teljesen az Ő kegyelmén alapulnak. Istennek az életünkre vonatkozó áldásai teljesen függetlenek az érdemektől – olyan áldások, amikért nem dolgoztunk meg, és amiket nem érdemeltünk ki. Más szavakkal semmit nem tudunk tenni, hogy kiérdemeljük Isten áldásait, mert azokat csak Jézus befogadásával, az Ő befejezett munkája, a kegyelem bősége és az igazság (megigazulás) ajándéka által lehet megkapni.

Isten azt akarja, hogy végre abbahagyjuk a megszerzésre való törekvést, és elkezdjük elfogadni a jóindulatot, áldásokat és gyógyulást, amit Jézus megszerzett a kereszten. Amikor körülbelül 2000 évvel ezelőtt ott függött a kereszten, Ő hangosan felkiáltott: „Elvégeztetett!”[4]Minden, amire csak szükségünk lehet, hogy uralkodjunk ebben az életben, azt Jézus megszerezte a mi nevünkben a Golgotán. Ezért is hívjuk úgy azt, amit Jézus a kereszten tett, hogy az Ő „befejezett munkája”! Ő befejezte. Teljesen elvégezte. KÉSZEN van! Az egyetlen dolog, ami működik, az a befejezett munka! Ne dolgozz többé azon, ami már EL LETT VÉGEZVE! Hagyd abba a törekvést, és kezdd el elfogadni, amit Jézus ELVÉGZETT!

Ő elvégezte a munkát – nyugodtan leülhetsz!

Nemrég együtt voltam drága barátommal, Brian Houstonnal, aki megosztotta velem, hogy végtelenül irritálja, amikor a dicséretben olyan dalok vannak, amikben olyan dolgokért könyörögnek, amit Jézus már megszerzett a kereszten. Teljesen egyetértek Briannel, és azt hiszem, mindnyájan megegyezhetünk abban, hogy Brian olyasvalaki, aki tudja, miről beszél, amikor dicséretekről van szó. Brian a Hillsong Church vezető pásztora. Isten nagyon felkente a gyülekezetét arra, hogy gyönyörű dicsőítő és imádó dalokat írjanak, melyek az utolsó napokban az imádók egész új generációját megérintették. Valójában kedvenc dicsőítő dalaim közül többet is a Hillsong szerzett. Amikor az Úr előtt vagyok csendben egyedül, és megköszönöm Neki, hogy a bűneim, a betegségeim és a szegénységem elvételéért a teljes árat kifizette a kereszten, a szívem túlcsordul a hálától, és így imádom Őt:

Csodálatos vagy,

mindörökké gyönyörű, dicsőséges

Jézus

Soha senki nem lesz Hozzád hasonlítható,

Jézus

Ó, mennyire szeretem, amikor az Úr úgy válaszol, hogy betölti az egész dolgozószobámat a kézzelfogható jelenlétével, és a szívem égni kezd a Szerelmesemtől! Szoktam emlékeztetni a gyülekezetemet, hogy nem kell mindig érezni az Úr kézzelfogható jelenlétét, mert nem annak a mentén éljük a mindennapi életünket. Viszont amikor valósan is érezzük az Ő jelenlétét, főleg egy mély, intim imádatban, akkor élvezzük, ízleljük a szeretetét, és hagyjuk, hogy az ölelése megmosson bennünket! Szabadítsunk fel időt arra, hogy az Ő jelenléte felfrissítsen, helyreállítson és meggyógyítson! Nem kell vasárnapig várnod, hogy dicsérd az Urat. Nincs szükség öt fős zenekarra és dicséretvezetőre, hogy imádd a Megmentődet. Ott ahol vagy, hangszerek nélkül fel tudod emelni a kezeidet, a hangodat és a szívedet, és imádni tudod Őt, hálát adva a befejezett munkájáért és az életeden levő kegyelméért.

Hallelúja! Ő annyira csodálatos!

Szeretem azokat a dicséreteket, amik telve vannak Jézus személyével és az Ő befejezett munkájával. A gyülekezetemben megbíztam a dicséretvezetőt, hogy figyeljen oda, hogy csak olyan dalokat énekeljünk az istentiszteleteken, amelyek Jézus befejezett munkájáról tesznek tanúbizonyságot. így például az újszövetségben nem kell folyamatosan arra kérnünk az Urat a dicsőítő dalainkban, hogy bocsásson meg, mert Ő már megbocsátott nekünk.[6] Szeretném, ha ezt velem együtt hangosan elmondanád:

„Már bűnbocsánatot nyertem!”

Jézus vére egyszer és mindenkorra megtisztított minket!

Isten Beszéde az alábbit jelenti ki Jézusnak a kereszten elvégzett munkájáról:

Zsidók 10:12-14

Ő azonban, miután egy áldozattal áldozott a bűnökért mindörökre, leült az Istennek jobbjára… Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

Jézus a kereszten elvégzett munkáját egyszeri áldozatként ajánlotta fel ÖRÖKRE, és amikor mi befogadtuk Jézus Krisztust az életünkbe, Ő akkor ÖRÖKRE TÖKÉLETESSÉ tett bennünket! Na és milyen hosszú az örökké? Megnéztem az eredeti görög kifejezést, ami ebben a versben az „örökre” szó helyén szerepel, és vajon mit találtam? Az „örökre” azt jelenti, hogy örökre! Örökre tökéletessé tett téged Jézus megtisztító vére, és nem az állatáldozatok vére, melyek soha nem képesek elvenni a bűnöket!

Talán meglepőnek találod, hogy sok mai hívő nem hisz abban, hogy örökre tökéletessé lett Jézus Krisztus elvégzett munkája miatt. Még mindig a saját erőfeszítéseikre támaszkodnak, hogy alkalmassá tegyék magukat. Talán te magad is azon gondolkozol, „hogyan tudnék teljes bizonyosságot szerezni arról, hogy a bűneim már meg vannak bocsátva?” Jó kérdés! Vedd észre, hogy miután Jézus felajánlotta az életét áldozatul és a bűneink fizetségéül, „leült”!

Jézus leült az Atya jobb oldalára. Észrevetted, hogy az ószövetségben „minden pap naponta szolgálatban áll, és újra és újra viszi ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket?”[7] A Biblia viszont továbbmegy, és azt mondja, hogy Jézus „azonban, miután egy áldozattal áldozott a bűnökért mindörökre, leült”.

Jézus leült, hogy ezzel demonstrálja számunkra, hogy a munkát tényleg befejezte. Az ószövetségben a mózesi sátorban szolgáló pap sosem ült le, hanem „naponta szolgálatban állt”, mert a munkáját sosem tudta befejezni. A bikák és bakok vére „sohasem tudta eltörölni a bűnöket”. Valójában, ha észrevetted, a mózesi sátor szent helyén, nincs egyetlen olyan bútordarab sem, amire le lehetne ülni. Egyetlen szék sincs a szent helyen. Ott van az illatáldozati oltár, a menóra és a kenyerek asztala, de érdekes módon szék nincs. Azért van ez, mert a pap sosem fejezte be a munkáját. Csak Jézus munkája valóban elvégzett munka. És Jézus nemcsak , hogy leült az Atya jobbjára, hanem minket is LEÜLTETETT MAGÁVAL!

Efézus 2:4-6

De az Isten, aki gazdag irgalmasságban, az O nagy szeretete miatt, mellyel minket szeretett, még amikor halottak voltunk a vétkekben, megelevenített minket együtt a Krisztussal… és együtt ültetett a mennyei helyekre, Krisztus Jézusban.

Lehet, hogy azon töröd a fejedet, hogy „mi ez az egész a székekkel, meg a leüléssel?” Nos, kedves barátom, a Bibliában a „leülés” annak a képe, hogy a hívő megpihen Jézus befejezett és teljes munkájában. Ő már elvégezte az egész munkát a kereszten a mi nevünkben, és most az Isten jobb keze felől ül. Mivel mindezt a mi nevünkben végezte el, így ez azt jelenti, hogy nem kell többé a saját erőlködésedre támaszkodnod, hogy kiérdemeld Isten áldásait az életedben, vagy hogy alkalmassá tedd magadat azokra. Te is leülhetsz Jézussal Apa jobb oldalán!

Ne támaszkodj többé a saját erőlködésedre, hogy kiérdemeld Isten áldásait az életedben, vagy hogy alkalmassá tedd magad azokra!

Nagyon figyelj arra, amit most mondok! Én nem egy passzív és lusta életvitel mellett érvelek. Nyugodtan menj el tanfolyamokra, olvass könyveket, dolgozz szorgalmasan és így tovább, de a bizalmad ne ezekben a dolgokban legyen! A bizalmadnak abban kell lennie, amit Jézus tett érted. Ezért ha például diák vagy, akkor tanulj szorgalmasan, és érj el jó eredményeket Isten dicsőségére! De ne az intelligenciádban és képességeidben bízz, hogy majd azok által jön el Isten áldása rád.

Isten kegyelme nem tesz minket lustává és terméketlenné. Sőt épp ellenkezőleg, arra sarkall, hogy még jobban dolgozzunk az O dicsőségére. Pál apostol, Isten kegyelmének és Jézus befejezett munkájának a prédikátora azt mondta, hogy „többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan.”[8] Az újszövetségben Isten módszere, hogy először megáld, majd az áldásainak az ismerete erőt ad arra, hogy még többet tudjunk dolgozni. Más szavakkal, nem azért dolgozunk, hogy áldottak legyünk, hanem azért van erőnk dolgozni, mert már áldottak vagyunk. Látod a munka másféle alapját az újszövetségben?

Sok hívő azért él ma vereségben, mert küzd, hogy alkalmassá tegye magát Isten áldásaira a saját munkája által.

A saját erőfeszítéseink megfosztanak minket attól, hogy uralkodjunk az életben az Ő kegyelme által. Nem tudunk megdolgozni az üdvösségért, a gyógyulásért vagy a pénzügyi áttörésért. Ha a legnagyobb csodát – azt, hogy megmenekültünk a pokoltól – kegyelemből kaptuk hit által, és nem a saját cselekedeteinkért, akkor mennyivel inkább igaz ez a kisebb csodákra, mint a gyógyulás, bővölködés vagy a házasságok helyreállása.

Kedves barátom, Jézus mindent elvégzett a kereszten. A mi részünk az, hogy bízzunk az Ő tökéletes munkájában, tárt karokkal fogadjuk a kegyelem bőségét és az igazság ajándékát, és elkezdjünk uralkodni az életben az egy Jézus Krisztus által. Legyen a mai imád az, hogy feladod a próbálkozást arra, hogy kiérdemeld Isten kegyelmét és igazságát! Engedd, hogy a Szent Szellem megtanítson arra, hogy Jézus befejezett munkájára támaszkodj, és elkezdj elfogadni az Ő kegyelméből! Ez Isten erőlködés nélküli útja a sikerhez, teljességhez és a győzedelmes élethez!

 

Részlet – Joseph Prince Uralkodásra rendelve című könyvéből.

Hozzászólások

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?