Riportok

Riportok

R: Október első hétvégéjén került sor egy biciklitúrára, melyet a Szigetközbe szerveztetek. Nárcisz, te vagy a túra főszervezője, és lelkes résztvevője is. Kérlek, hogy mondd el, miért fontos számodra, hogy ilyen programokon vehessenek részt a fiatalok!
Kulcsár Nárcisz (K.N.): Fontos, hogy a fiatalok számára olyan programokat szervezzünk, amelyek egyszerre nyújtanak fizikai és mentális kikapcsolódást is. Sajnos a fiatalok manapság inkább csak a passzív kikapcsolódást választják (számítógép, televízió), így felértékelődnek az olyan programok,amelyek aktív részvételt kívánnak, s közösségbe helyezik a fiatalokat.
R: Honnan érkeztek a résztvevők?
K.N: A biciklitúra sok fiatalt megmozgatott, így nem csak Győr környékéről érkeztek fiatalok, hanem többen Budapestről és még Lajosmizséről is.
R: Attila, te is ott voltál a csoporttal és biztosan sok mindent megfigyeltél. A te szemszögedből nézve a dolgokat, milyen jótékony hatása lehet egy ilyen rendezvénynek?
Farkas Attila (F.A.): Számomra a sport és a rendszeres testmozgás nagyon fontos, éppen ezért szomorúan tapasztalom, hogy a jelenlegi oktatási struktúrában nem csak hogy nem kap kellő figyelmet, de magával a tematikával is komoly problémák vannak. A gyerekeknek az iskolák  többségében nincsen lehetősége, hogy megtapasztalják a sportolás mint szórakozási forma és a vele járó vidámsággal és sikerekkel teli élményeket. A célt, miszerint önállóan gondolkodó, egészséges életmódra neveljenek egy fiatal generációt, sajnos a mai sportoktatási tematikával nem igazán sikerül elérni. Éppen ezért a kerékpártúra rendezvényünk elsődleges feladata a testmozgás örömteli időtöltésként való prezentálása volt, s a nap végére még ha el is fáradt az ifjúság, mégis ott csillogott a szemükben az az őszinte boldogság, miszerint határtalanul jól érezték magukat. Egy olyan gyakorlati élménnyel tértek haza, miszerint a sportolás sokkal több is lehet mint egy kötelező iskolai testnevelés óra.
R: Mit tapasztaltatok a túra illetve egyéb személyes élményeitek során: milyen a fiatalok fizikai állóképessége úgy általában, és mik lehetnek azok a korlátok, gondolatok, kétségek, amik visszatarthatják őket egy ilyen rendezvényen való részvételtől?
K.N: Nagyon nagyok a különbségek a fiatalok között az edzettséget illetően, látszik, ha valaki rendszeresen sportol. A csoportból többen is voltak olyanok, akik számára a sportolás mindennapi tevékenység, így nem véletlenül ők voltak a sereghajtók. Egy-egy sportprogram esetében a kevésbé sportos fiatalok számára pontosan ez lehet a probléma, félnek attól, hogy ők kevesebbek és nem tudnak megfelelni az adottságaikkal, képességeikkel, jártasságukkal. Ezért különösen fontos, hogy legyenek olyan sport jellegű programok, amelyekben a sport csak ürügy a közös együttléthez, alkalom az ismerkedéshez.
F.A: Tapasztalataim alapján a fiatalok fizikai állóképessége eléggé vegyes képet mutatott. Azok akik szabadidejükben is rendszeresen sportolnak, ők jobban bírták a túra során a fizikai terhelést, mint a kevesebbet illetve rendszertelenül sportoló társaik. Alapvető visszatartó erőként az önbizalomhiányt illetve azt a félelemforrást tudnám megjelölni miszerint a fiatal úgy gondolja, hogy nem elég erős, hogy egy ilyen túra során beilleszkedjen fizikai teljesítményével a közösségbe. Szerencsére a csoportunk egyik nagy erőssége az egymást tudástól és teljesítőképességtől függetlenül elfogadó közösségi viselkedés.
R: Nárcisz, gondolod, hogy azon túl, hogy ez a túra nagyon egészséges és szórakoztató volt, más eredményt is sikerült vele elérni? (Mennyiben volt lehetőség a résztvevők közötti beszélgetésekre?)
K.N: Egy biciklitúra nem kell, hogy csak és kizárólag a sportolásról szóljon, hanem kiváló alkalom az ismerkedésre és a közösségépítéshez. A különböző tempóban haladó fiatalok sokszor kisebb csoportokban haladtak, s ezek a kisebb csoportok kiválóan alkalmasak voltak a beszélgetésekhez. Egy-egy szakasz megtétele során pedig ezek a csoportok sokszor spontán változtak is, így lehetőségük volt több embert is személyesebben megismerniük.  A közös megállók pedig lehetőséget biztosítottak az egész csoport számára, hogy az addig összegyűlt élményhalmazt megosszák egymással.
R: Attila, ki tudsz emelni egy számodra emlékezetes pillanatot vagy történést, ami tanulsággal vagy egyszerűen szép emlékként szolgál számodra?
F.A: Azt szokták mondani, hogy ami elromolhat az el is romlik, és hogy nincsen komolyabb túra akadály illetve nehézségek nélkül. Ez a mi esetünkben is beigazolódott, ugyanis az egyik kölcsönzött kerékpár lánca félúton elszakadt. A fiatalok ezen az eseten keresztül nem csak a helyzetfelismerő és problémamegoldó szituációkkal szembesülhettek, de megtapasztalhatták a kerékpárszerelés viszontagságai közepette azt is, hogy mekkora erő rejlik egy összetartó közösségben és a csapatmunkában.
R: Mit gondoltok, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy gyakrabban és több fiatalt megmozgatva kerülhessen sor ilyen rendezvényekre?
K.N: Az ilyen jellegű rendezvények szervezéséhez véleményem szerint több dologra lenne szükség: több önkéntes szervezőre és minél nagyobb körben való meghirdetésre, mivel sokszor nem jutnak el a megfelelő információk a tényleges érdeklődőkhöz.  Viszont ha egyszer megízlelik a közös programok ízét, akkor legközelebb már ők fogják kérni a szervezést.
F.A: Egyértelmű, hogy a fiatalok számára az egyik legfontosabb az olyan közösség, ahol jól érzik magukat, ahol elfogadják őket, és ahol nem csupán önmaguk, de egy csapat megbecsült és értékes tagjai lehetnek. A rendszeres testmozgás egyik legádázabb ellensége pedig az, ha hiányzik megfelelő partner, társaság hozzá. Ezért úgy gondolom ahhoz, hogy több fiatal vegyen részt az  ilyen eseményeken, ahhoz maga az ifjúsági közösség bővülése az első lépcsőfok. Fontos továbbá felmérni a fiatalok sport terén lévő érdeklődését, ezáltal olyan programokat és olyan mértékű fizikai kihívásokat szervezni, melyek illeszkednek a többség elképzeléséhez.
R: A szervezéssel, hasznos tudnivalókkal kapcsolatban van-e valamilyen javaslatotok a hasonló cipőben járók számára? (akár technikailag akár pedagógiailag, akár más szempont alapján)
K.N: Senki ne féljen belevágni egy hasonló program megszervezésébe. A fiataloknak szükségük van olyan programokra, ahol egy közösség részeseivé válhatnak, és újabb barátságokra tehetnek szert. S nem utolsó sorban a szervezők is legalább annyira érvezik a közös programot, mint a fiatalok!
F.A: Technikai szempontból célszerű minden eshetőségre felkészülni. Közösségi oldalról pedig jó ötletnek tartom a csapattal az adott túra előtt egy rövidebb megbeszélést tartani, ahol mindenki megoszthatja a tervezett sporteseménnyel kapcsolatos elképzeléseit és ötleteit, így már a kirándulás előtt meg lehet alapozni a jó hangulatot, és el lehet kezdeni a csapatépítést is.
R: Köszönöm szépen, további sok sikert kívánok nektek!
F.A: Mi köszönjük a lehetőséget!

riport

Mind neurológiai, mind pszichológiai, mind szociológiai szempontból igazolták, hogy a kognitív és motoros folyamatok, valamint azok fejlődésének dinamizmusa szerves összefüggésben állhat egymással. Az egyik terület zavarai jó eséllyel generálhat rendellenes működést a másik oldalon. Mindez csoportlélektani szempontból is fontos, hiszen egyes szociometriai vizsgálatok olyan általános szabályszerűségeket mutattak, melyek a gyermek csoportban elfoglalt helye, kommunikációs érintettsége és a személyközi kapcsolatok elsődleges hatásrendszerét szemléltetik. E szerint: azon tanuló teszi könnyebben bensővé a csoport értékeit, akik minimum átlagos teljesítményt nyújtanak. Az alulteljesítő vagy lemaradást tanúsító diákok periféria kerülnek/kerülhetnek, minek köszönhetően az informáltsági szintjük alacsony és kevésbé részesülnek egészséges, kölcsönös intim kapcsolatokban.

Az iskola feladata kettős: oktatási és nevelési tevékenységeket folytat, melynek elsődleges célja a gyermek egészséges önismeretének és tanuláshoz való viszonyának helyes kialakítása. A gyermeknek ehhez biztonságra, kompetencia és involváltság érzésére van szüksége. A felnőtteknek – pedagógus, szülők, barátok, ismerősök – tehát tevékenyen hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a gyermekek kognitív, pszichikai, szociális és motoros (mozgásos) képességeit fejlesszék.

Ez utóbbinak egyik tökéletes módszere a játék, a sport. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen tevékenységeket mind a szülők, mind a gyermekek szívesen végzik. Egy gyermek esetében viszont fontos a sikerélmény, örömszerzés és önállóság. A sport nemcsak ösztönző forrás, hanem egy összetett folyamat, mely a gyermek individuális intraperszonális és csoportkohéziós szociális fejlődését, az egészséges önismeret és felelősségvállalást alakítják ki.

Fodor Gergely, Mozgáskirály Csoport