Rólunk mondták

Rólunk mondták

Különleges rendezvények

 

A rendszeres programokon felül számos olyan tevékenységet végzünk a  gyerekekkel, fiatalokkal, melyek nagy hatást gyakorolnak mind rájuk, mind környezetükre. A teljesség igénye nélkül néhány példa ezekre:

– idősek otthonában tett látogatások (műsor és személyes beszélgetések az otthon lakóival)
– anyaotthonban, kórházi osztályokon tett látogatások

– középiskolások számára rendezett vetélkedő a Holokauszt áldozatainak emléknapja alkalmából (elméleti és kreatív feladatok valamint drámagyakorlat alkalmazásával)
– a határontúli magyarság megismertetése, támogatása (erdélyi, vajdasági utak, melyek során helyi ifjúsági találkozót szerveztünk, zenés szabadtéri családi napot tartottunk)
– önálló ifjúsági kezdeményezések, például egy csoport alakult arra a célra, hogy helyes értékrend, életvezetés közvetítésének céljából mangát készítsenek kortársaik számára (manga: japán képregény forma, napjainkban népszerű művészeti ág)

 

Beszámolók—visszajelzések:

 

„A hangulat gyorsan oldódott, a két különböző korosztály hamar megtalálta a közös hangot. Katartikus élmény volt látni, hogy a gyerekek és az idős emberek együtt, kézen fogva  énekeltek és beszélgettek, megnyitották szívüket-lelküket egymás felé.”
(részlet a Fővárosi Önkormányzat Dózsa György úti Idősek Otthona lapjában az ott tett látogatásunkról megjelent cikkből)

 

„Szeretnénk megköszönni, ezt a pár óra hosszát, amit nagyon jó hangulatban töltöttünk el együtt. Mind a szervezés, mind a feladatok nagyon jók voltak! Az is igazán tetszett, hogy az egész vetélkedőnek nem versenyhangulata volt, hanem sokkal inkább olyan volt, mint egy baráti összejövetel, ami közben sokat tanultunk. ”
(vélemény a Holokauszt áldozatainak emléknapja alkalmából szervezett vetélkedőnkről)

 

„Két fiam van, és sok nehézség volt velük, mert nagyon sokat verekedtek. Amikor elkezdtünk járni a csoportba, ott is voltak gondok, és bizony nem volt könnyű bevonni a fiúkat a többiek foglalkozásába. Aztán ahogy telt az idő, egyre jobban meglátszott rajtuk a változás. Kezdtek megnyugodni. Élénkek maradtak és aktívak, de már másként használják az energiájukat, és a csoport munkája iránt is érdeklődnek. Számomra ez hatalmas dolog! Tudom, hogy én is sokat tanultam, először is hogy képes legyek hinni a gyerekeimben, ne legyek velük türelmetlen, de ne is nyugodjak bele abba, hogy ennek így kell maradnia. Nagyon sokat segített, hogy a gyerekszolgálókkal tudtam erről beszélgetni, bátorítottak és segítettek. Minden gyerek más, de mindegyiknek szüksége van valamire: ami közös: szeretetre. Ezt adja a család, és ez a közösség is. Köszönöm!”

 

„Eleinte nem tetszett, amikor arról volt szó, hogy hallgassunk jobban a szüleinkre, mi is gondoljunk bele az ő helyzetükbe, stb. De ahogy többször beszélgettünk ezekről, rájöttem, hogy bizonyos dolgokban nem volt igazam. Azt hittem, nem értenek meg engem, pedig én sem értettem meg őket. Azóta sokkal jobban odafigyelek arra, amit kérnek, és megpróbálom rendesen kivenni a családban a részem. És működik! Ők is megértőbbek, és úgy érzem, közelebb kerültünk egymáshoz. Ez nagyon jó, mert még ha nem is gondoltam bele sokszor, tudom, hogy hiányzott korábban az, hogy megbeszélhessem a szüleimmel a dolgaimat. Nagyon sokat segített ebben az, hogy az ifiben tudtunk ezekről közösen beszélgetni.”

 

„Össze voltam zavarodva, mert a barátom azt mondta, ha tényleg szeretem, akkor le kell feküdnöm vele. Tizenöt éves voltam, és nem tudtam, mit tegyek. Elmentem egy szilveszteri ifi találkozóra, ahol éppen a párkapcsolat volt a fő téma. Sok mindent megértettem, és amikor hazamentem onnan, szakítottam azzal a fiúval. Utána ismertem meg a mostani barátomat, aki igazi társ, és nem akar kihasználni.”

 

„Először nagyon furcsa volt, amikor megtudtam, hogy itt szilveszterkor nem isznak alkoholt. Igaz, én sem vagyok nagykorú, de ez már természetesnek tűnt korábban. Azóta már többször jártam ifi találkozón, szilveszterkor is. És már egyáltalán nem tűnik fel, hogy mi az, ami egy átlagos szilveszterhez képest nincsen itt,. Mert annyi minden van! Rengeteg érdekes és vicces ember, akik segédeszközök nélkül is fantasztikusan érzik magukat. Most már elhoztam egy barátomat is, hogy ő is nézze meg. És nemrég segítettünk közösen egy lánynak, aki a családi gondok miatt depressziós volt. Sokat beszélgettünk, és kezdi ő is másként látni a dolgokat. Nagyon jó volt látni, hogy végre mosolyog.”